Empata. Ez a kifejezés pár évtizeddel ezelőtt még a sci-fi regények oldalairól köszönt vissza ránk, mostanra viszont az ezoterikus, spirituális világ bevett szakzsargonja lett. De kik is azok az empaták, és miért vannak közöttünk?

HSP, empata vagy csak simán introvertált?
A highly sensitive person kifejezést Dr. Elaine Aron, amerikai klinikai pszichiáter honosította meg a kilencvenes években. Magyarul többnyire szuperérzékenyeknek, hiperérzékenyeknek, vagy az angol rövidítést meghagyva HSP-nek nevezzük ezeket az embereket. Dr. Aron több könyvet is publikált a témában, melyből három magyar nyelven is olvasható, és rendkívül hasznos lehet azoknak a szuperérzékeny embereknek, akik még nem ébredtek önmagukra, és különleges adottságaikat teherként vagy gyengeségként élik meg. (Ezeket lásd az ajánlott irodalomnál az oldal alján.)
De miben is nyilvánul meg ez az adottság? A szuperérzékeny emberek idegrendszere nem csupán sokkal érzékenyebb az átlagosnál, máshogy is dolgozzák fel az ingereket. Ennek okán olyan, akár egészen apró dolgokat is észrevesznek, ami felet a nagy többség elsiklik. Viszont ennek a hiperérzékeny idegrendszernek a velejárója az is, hogy elég könnyen túlterhelődik, ha túl sok inger éri.
Éppen ezért, a legtöbb szuperérzékeny ember introvertált is. Szívem szerint azt írtam volna, hogy az összes, de a szakirodalom szerint nem. Ugyan én még nem találkoztam extrovertált HSP-vel (sem empatával), de Skócia nemzeti állata is frankón az unikornis, szóval ezen a jogon akár ők is létezhetnek.
Itt azért kitérnék egy enyhe fogalomzavarra is, ami – úgy veszem észre – sokak fejében él, minthogy az introverzió egyenlő az antiszociális viselkedéssel és a mizantrópiával. Bár ezek járhatnak együtt, egyenlőségjelet tenni közéjük rendkívül nagy felelőtlenség. Az introverziót gének okozzák, egyszerűen máshogy dolgozza fel az introvertáltak agya a dopamint, és emiatt számukra sok külső inger (pl. nagyobb összejövetelek, small talk) nem jutalomként hat, inkább fárasztólag. Éppen ezért teljesen felesleges, sőt, a szadizmussal határos az introvertált emberekre rákényszeríteni az alapvetően extrovertált értékekre kalibrált társadalmi normákat, és mindenféle bélyeget rájuk sütni, ha ezeknek nem képesek megfelelni. Ezzel legfeljebb annyit érünk el, hogy idővel valóban kifejlődik bennük az embergyűlölet.
Az empata kategória már sokkal nehezebben körülírható, talán mivel itt már magunk mögött hagyjuk a szigorúan tudományos kereteket. Fontos, hogy itt nem az empátiáról beszélünk, hiszen empatikus bárki lehet. Empatának azokat hívjuk, akik extrém módon érzékelik a körülöttük lévők érzelmeit, érzéseit. Ez azt jelenti, hogy nem csak észlelik, hanem a saját testükben érzik is ezeket. Ugyanakkor ez a képesség megjelenhet úgy is, hogy hozzájuk közel álló emberek érzéseire érzékelnek rá fizikai távolságtól függetlenül, vagy az öt érzékszervvel érzékelhető jelek nélkül észlelik egy hely energetikáját (jómagyarosan: leveszik a rezgését.)
Személyes tapasztalásaim még ezen is túlmutatnak, de rendkívül nehéz ezeket szavakkal kifejezni anélkül, hogy az ember lányának csinos gumiszobát ne akarjanak kiutalni. Az empata legszebb meghatározását a „szintén zenész” Stephanie Red Feather Az empata kézikönyve című művében olvastam: „Empata az a személy, aki lélek szinten úgy dönt, hogy a különböző mértékben kifejezésre jutó olyan sajátos képességekkel akarja embertársai javát szolgálni, mint az érzékeny idegrendszer, a nyitott energiamező, a finom energiák érzékelése, amely erős vággyal párosul a békére, harmóniára, és a másoknak való szolgálattételre…”
Nagyszerű ez a megfogalmazás több okból is. Leginkább, mert rámutat, hogy ez a sokak által córeszként, teherként vagy – horribile dictu – abnormális dologként megélt képesség bizony nem az égiek kegyetlen tréfája, hanem saját lelkünk választása, és még csak nem is azért hoztuk erre az inkarnációra, hogy jó alaposan megszívassuk magunkat, vagy hogy panaszkodhassunk a keresztünk miatt (amiből mindenkinek a sajátja úgyis a legnehezebb, mint tudjuk), hanem hogy embertársaink -sőt, továbbmegyek: a Föld és minden élőlény – javát szolgáljuk.
Igen, empatának lenni felelősséggel jár, és ennek a felelősségnek a része, hogy megtanuljuk kezelni és kontrollálni ezt a képességet, ami tudatosság nélkül valóban eluralkodhat az ember életén. Hivatásom során számos olyan emberrel találkoztam, aki nem volt tudatában, hogy ez a képesség irányítható, hogy létezik egy képzeletbeli potméter, amivel le tudjuk „halkítani”, akár olyan szintre, hogy egy többtízezres tömegben probléma nélkül végighallgassunk egy ütősebb death metál koncertet. Vagy politikai beszédet. Ki mennyire bevállalós.
Most akkor szuperérzékeny vagyok vagy empata?
Emlékeztek még az általános iskolai biológia órán tanult szabályra, miszerint nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar? Ugyanígy, nem minden szuperérzékeny ember empata, de minden empata egyben szuperérzékeny is.
Segítségképp még pár szempont a megkülönböztetéshez:
-
- a szuperérzékeny ember észrevesz dolgokat, de nem internalizál;
- az empata a saját testében, (ha nem dolgozott még magán eleget, akár sajátjaként) észleli mások érzelmeit, érzéseit;
- a szuperérzékeny ember észlelése nem csak az érzelmek és érzések világára terjed ki;
- a szuperérzékeny ember szubtilis jelekből olvas, az empata az öt érzékszerven túl létező energiákat érzékel.
Hadd hozzak egy mindennapi példát. Kolléganőd, Mancika feje őrülten fáj, de hősiesen tartja magát, és nem akarja mutatni az irodában. Ha szuperérzékeny vagy, ennek ellenére tudni fogod abból, ahogy a kávéját kavargatja, vagy a billentyűzetet veri, vagy a hangszínéből, ahogy a telefont felveszi. Ha empata vagy, szimplán megfájdul a fejed. (Ugyanez érzelmekkel pepitában.)
Empata gyorssegély
Zárásképp megosztok egy egyszerű, ám annál hatásosabb gyakorlatot, amit bármikor alkalmazhatsz, amikor nem kívánt, negatív érzetek törnek rád.
- Mikor hirtelen kezded rosszul érezni magad a semmiből, először határozd meg, mit is érzel valójában, és próbáld visszavezetni, hogy honnan jön ez az érzés, milyen gondolat van mögötte.
- Ha nem sikerül felderíteni így, honnan ered az érzés, valószínű, hogy ez nem a tied, vagy nem teljesen a tied.
- Tudatosítsd az érzést!
- Hunyd be a szemed, figyelj befelé, és találd meg, a testedben hol érzed magad a legnyugodtabbnak, legkiegyensúlyozottabbnak. Fókuszálj erre, amíg úgy érzed, enyhül a mástól átvett rossz érzés!
- Küldd vissza a csomagot a feladónak! Nem a tied.
- Használj vizualizációs technikákat a másoktól étvett érzelmek teljes elengedéséhez. (Pl. fényzuhany, vízesés, stb.)
Ajánlott irodalom:
Elaine N. Aron – Szuperérzékeny vagyok?
Elaine N. Aron – Szuperérzékeny gyerekek
Elaine N. Aron – Szuperérzékenyen párban – Harmóniát hozó megoldások harsány világunkban